Minden reggel, amikor a lakóhelyemről elnevezett úton siettem az iskolába a busz segítségével, vágyakozó tekintettel bámultam egy kisbolt kirakatára, ahol mindenféle ünnepi dekorációt árulnak. Sokáig úgy képzeltem, hogy a bolcsotka alig 10 m2 lehet, egy kedves, Mikulás felesége típusú nő a tulajdonosa, friss kalács illat lengi be a teret és a polcokon kedves, jópofa és zsebpénzbarát árú termékek integetnek, mosolyognak, nem azért, hogy megvedd őket, hanem, mert örülnek, hogy velük töltöd azt a percet. Talán olyannak képzeltem, mint a Harry Potterből ismert Roxmorts (eredeti neve: Hogsmeade) falvainak az üzleteit. Varázslatosak, nem kérkedőek.
Aztán egyszercsak már nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és felkerestem egy hirtelen vezérelt ötletből a "kis" boltot. Először kiderült, hogy amit bejáratnak hittem, az az üzlet vége, első kopp. Megkerültem az épületet, és sajnos beléptem. Azért sajnos, mert megtört a varázs, ugyanis a kis szemfényem nem volt se kicsi, se kalács illatú. Mondhatni olyan volt, mint bármely más nagyszabású dekor üzlet. Nem volt rossz, de többet egy ideig nem megyek oda. Hátha újra visszatér köré az az üveggömb, amit ha felrázok csillogó hópelyhek hullanak majd az újra összezsugorodott és illatos apróságra.
