Rájöttem, hogy sokkal több nekem az írás, mint egy "szakma", amit még meg se szereztem. Akárhogy is ítélkezik majd felettem a legfelsőbb írás hatalom, akkor is élvezettel fogok írni, amíg úgy érzem, hogy ez nekem öröm. Lehet, hogy nem vagyok a szavak embere, ha mások írását kell értékelnem, mert mások szövegéhez nem vagyok annyira hozzáértő, nem ismerem a szavainak a forrását, a gondolatainak az eredetét. Azt tudom, hogy én mit szeretnék. Azt, hogy még sokat kell tanulnom. Bár vannak kedvenc műfajaim. Például az interjúzás és a szubjektívebb megnyilatkozások. Persze ezek azok, amiért az ember elkezd újságírónak tanulni, hogy egyszer a szöveg ő maga legyen, jellegzetesen. Egyébként is az a típus vagyok, akinek időbe telik egy- egy műfaj elsajátítása. Dehát erre való az iskola. Aki már kész, annak már másféle iskolákat kell bejárnia.
Köszönöm a türelmet Tőled is, mert a rád szánt időben döbbentem rá, milyen fontos nekem az, hogy írjak, és Te elfogadod és támogatsz. ♥
Lehet, hogy egy írást egy idő után unalmasabb olvasni, mint más térbeli, színes dimenziókat megélni, de ha nem is lesz aki olvas, akkor is megéri, magam miatt. A fejlődésért.
